Kotsy Krisztina

"Sétálj egyet ma este, és gyönyörködj a csillagokban. Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld - a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd."

Halványan ég
A Hold tüze még,
És harsányan zúg,
A nagy poros út.
Rajta a népek,
A sok hajszolt lélek,
Ha ébred a táj,
Mint felbolydult nyáj.

Alattunk a Föld
Vad harsonát költ,
Mert érzi, az ember
Csak harcot kedvel.
És lüktet az ér,
Hol folyik a vér,
Lesz ebből gyász,
Holt hever sok száz...

Mégis az élet,
Tán szebb lesz, ha éled,
De nincs visszaút,
Hisz tűnik a múlt...
S ha rossz is ér téged,
Azt emberként éld meg,
S az értelmét tudd:
Ez maga az ÚT.

Tudd akkor is, mert egy szót se szólok,
Az éj leple alatt álmatlanul forgok.
Mert ott egyedül csak vágyálom terem,
Ha magamra hagysz, mondd, ki játszik majd velem?!

A múló napokkal halványul az emlék is,
S ha kérdik, rábólintok - voltál az enyém is.
Már más idők járnak, és nem mondom el neked.
Bár tudnám, kit hoz az élet... -Tudnám, ki játszik velem...

Én eddig kibírtam, de végét nem látom,
A halállal majd véget ér ez az életálom.
Úgyis mindegy - volt-e, van-e akárki, bárki - nekem,
A világ mintha értené... Pedig csak játszik velem.

Már ez se érdekel. Közömbös a világ...
Hol az embert pénzben mérik, s az anya megveszi fiát.
Már oda se nézek, ettől elvakul szemem,
S hagyom magam - hadd játszanak velem...

A csend a képzeleted rabja,
S közben tiéd a természet minden hangja.
Csak Te hallod meg a léptet,
Ahogy egy kis hangya a fűben lépked,
És elröpül feletted egy tarka lepkeraj,
Te csak ámulsz milyen szépek...
Szebbek, mint tavaly.
Nézd, a vadludak hogy szállnak fent az égen,
Csak hozzád jönnek vissza...
Hozzád, minden évben.
Halld meg a szerelmet a vidám madárdalban,
S minden hívó hangra suttogj vissza halkan.
Vajon kinek járja a Királynő a méhek kecses táncát?
S kinek építi a Nap a legszebb szivárványát?
Kinek susog a lomb, és kié minden virág?
A Tiéd minden... A Tiéd a VILÁG!
Érted forog a Föld,
És Neked ragyog a Nap,
Hogy érezd, mennyit érsz,
S tudd, Te VALAKI vagy!