A rejtett kincs

Van egy régi hindu legenda, ami azt meséli el, hogy valamikor régen minden ember félisten volt, aki a Földön élt.
Mivel az emberek sok bűnt követtek el, Brahmá, a legnagyobb félisten eldöntötte, hogy meg fogja büntetni őket.
Megfosztja az isteni lehelettől, ami a bennük volt, és elrejti egy olyan helyen, ahol soha nem találják meg, ahol nem tudják megint rosszra használni.
- Rejtsük el a föld mélyében! - mondták a félistenek.
- Nem, - mondta Brahmá - mert az ember le fog ásni a föld mélyére, és megtalálja.
- Akkor süllyesszük el az óceán mélyére! - mondták.
- Az sem jó. - mondta Brahmá- mert az ember megtanulja, hogyan merüljön le az óceánba, és ott is megleli.
- Rejtsük el a legmagasabb hegyen! - mondták.
- Nem. - mondta Brahmá, - Egy napon az ember felmászik a Föld összes hegyére, és megint megszerzi az isteni leheletet.
- Akkor nem tudjuk, hol rejtsük el, és nem ismerünk olyan helyet, ahol az ember nem találja meg. - mondták a kisebb félistenek.
Majd így szólt Brahmá:
- Rejtsétek el magában az emberben! Soha nem fog arra gondolni, hogy ott keresse!
És így is tettek. Minden emberben rejtve van valami isteni.
Azóta az emberek bejárták az egész Földet, leszálltak az óceán mélyére, felmásztak a hegyekre, keresték, mi az, am igazán boldoggá tehetné őket, holott egész idő alatt ott volt bennük.