A belső Nap

Isten a világosság, a tudatlanság a sötétség.
Ahol Isten van, ott nics tudatlanság.

Éjszaka van és teljes a sötétség. Nincs semmiféle, ami fényt és világosságot árasztana..
Nem látni semmit, de a vágy bennünk van, hogy megértsük a világot, amely körülöttünk van. Nincs semmi támpont, semmi kapaszkodó.

Aztán, nem tudjuk miért, lassan, nagyon lassan valami körvonalak jönnek elo, mintha az éj sötétje kezdené elveszteni hatalmát: körvonalazodnak a tárgyak, s minden, ami a világban van.
Megdöbbenünk! Hol voltak ezek eddig? Miért nem tudtam róluk?
Egyre és egyre tisztább vonalak jönnek elo: egy fa, egy rét, mely teli van virággal, távolban egy házikó, és igy tovább.
Örömünk egyre nagyobb: egy új világ tárul fel elöttünk. Egyre tisztábban és egyre érthetöbben. Egy új világ, melyrol a sötétben nem is tudtunk.
Nincs többé titok, mindenre fényderül, minden láthatóvá válik.

Mitöl?
Mitöl van mindez?
Mi az oka annak, hogy eltünt a sötétség hatalma, mely ettol a szépségtol megfosztva tartott? Mert érzem a szivemben és a tudatommal: ennek oka nem én vagyok.
Honnan a fény?

Isten a világosság, a tudatlanság a sötétség.
Ahol Isten van, ott nincs tudatlanság.

Keltsétek fel a sziv Napját. Érdemes.