Répaverseny

Verőfényesen sütött a tavaszi nap Nyuszifalva főterén. Egyszer csak megjelent Nyusszogó, a törvényszolga, felállt a korhadt fatörzs tetejére, és jó hangosan belekezdett a mondandójába:

- Közhírré tétetik, hogy Nyuszifalván idén ősszel répaverseny lesz! Aki a legkülönb répát neveli ki, az megnyeri az első díjat, az első osztályú kertiszerszám készletet.

A falú lakói csoportokba tömörültek, és izgatottan beszéltek a hallottakról.

- Milyen lehet a legkülönb répa? - kérdezte Ügyifogyi, a butácska kisnyuszi.

- Ugyan, még azt sem tudod? Hatalmas, mint egy fa! - felelte Nyusszancs, aki határozottsága miatt igen nagy tekintélyt élvezett a többi nyuszi között.

Megkezdődtek a munkálatok. Mindenki lelkesen szorgoskodott a kertjében: ásott, ültetett, kapált és öntözött. A veteményesek egyre szebbek, rendezettebbek lettek.

Ugyanakkor a figyelmes járókelők valami furcsaságot vehettek észre Dinamit, a kémikus nyuszi ajtaja körül. Egy-egy nyuszi megjelent a környéken, aztán amikor azt hitte, senki sem látja, hirtelen beosont az ajtón, majd kisvártatva újra megjelent valami csomaggal a kezében.

Így teltek a falubeliek napjai, izgalommal, kíváncsisággal, hogy vajon ki nyeri a versenyt.

Nándi, egy fiatal kisnyuszi is nap, mint nap kint szorgoskodott a kertjében, mint mindenki más.

Először komposztot kevert a földbe. "Hogy legyen mit ennetek, kedves répáim!" - dünnyögte hozzá. Aztán mélyedést készített a répamagoknak. "Hogy legyen hova feküdnötök!" - mondta. Aztán betakarta földdel és megöntözte őket. "Hogy ne szomjazzatok!" - mondta kedvesen. Aztán nap mint nap meglátogatta a répákat, beszélt hozzájuk, öntözte őket.

Közben a többi kertben a nyuszik titokban furcsa port szórtak a répákra, és közben elégedetten morfondíroztak: "Én nyerem meg a versenyt!" Való igaz, a répák eszeveszett növekedésbe kezdtek. Csak Nándi kertjében maradtak, nőttek pontosan úgy, ahogy mindig is szoktak. "Nem baj - mondta Nándi -, nem, muszáj megnyernünk a versenyt. Csak legyetek szépek és egészségesek."

Eljött a megméretés napja.

Sok nyuszi talicskán hozta a hatalmas répáját. Nándi csupán a kezében szorongatott egy szép, egészséges, de nem különösebben nagy répát.

A versenyfelügyelők méregették a répákat, és mindent feljegyeztek a füzetükbe: a répák hosszát, szélességét és a súlyát.

A legnagyobb súlyú répa tulajdonosa már elégedetten dörzsölte a tenyerét. "Csak érdemes volt szövetkezni Dinamittal, most már biztosan én nyerem a versenyt" - gondolta magában.

Nándi meg a zsebébe dugta a répáját, mert azt gondolta, itt labdába sem rúghat.

Ekkor érkezett meg a falú bírája, a sokat látott Nyuszó apó.

A versenyfelügyelők mutatták neki a hatalmasabbnál hatalmasabb répákat, de Nyuszó apót ezek teljesen hidegen hagyták.

•  Vágjatok nekem minden répából egy szeletet! - rendelkezett.

Ahogy kóstolgatta a hatalmas répákat, egyre elégedetlenebb lett.

•  Ilyen ízetlen répákat még sosem láttam! - dohogta kedvetlenül.

Ekkor Nándi összeszedte minden bátorságát és odaadta a répáját. Ahogy Nyuszó apó megkóstolta, felderült az arca.

•  Végre egy igazán finom! Ez a legkülönb mind között! Zsenge, ropogós és mézédes.

•  Régóta nem ettem ilyen nagyszerűt. Nándié az első díj.

Így lett Nándi a verseny győztese, és híres kertész. Új szerszámaival nagyszerű kertészetet alapított, és hamarosan ő tanította a fiatal nyuszikat a kertészkedés "nagy titkára."