| A Puránák India szent könyveinek egyik
csoportja. Purána azt jelent: régi, és tulajdonképpen ki szokták egészíteni
az elbeszélést jelentő, ákhjána szóval. Ezeket a "régi történeteket", India történelmi és egyéb jellegű feljegyzéseket Vjászadeva állította össze. "A Puránákért és a történelmi feljegyzésekért Romaharsana lett a felelős," mondja a Srímad Bhágavatam (I.4.22), a legutoljára elkészült Purána. Amarakosa régi szótára szerint öt dolog szükséges ahhoz, hogy egy szentírást Puránának lehessen tekinteni: tájékoztatás a teremtésről, a másodlagos vagy újrateremtésről, a félistenekről és démonokról, a világkorszakokról, és a királyok családfáiról. Ehhez képest a Puránák anyaga elég változatos, pl. részletesen beszélnek az emberek vallásos és társadalmi kötelezettségeiről, áldozatokról, ünnepekről, vezeklésekről, zarándoklatokról, az isteni inkarnációkról és az egyes filozófiai iskolák tanításairól, különös tekintettel a jógára és a Védántára. A 18 Purána és legalább ennyi kiegészítő, úgynevezett Upa-Purána tartozik a védikus irodalomhoz. Ezeket három csoportba osztják: 1. hat száttvika Purána, amelyek a megváltás útján vezetnek:
Bhágavata, Visnu, Náradíja, Garuda, Padma, Varáha, Ezt azért nem kell szó szerint venni, mert a rádzsaszika
illetve támaszika Puránák is nagyon sok értékes vagy fontos tanítást tartalmaznak,
legfeljebb arról van szó, hogy a Puránák, mint általában a többi szent
könyv is, lépésről lépésre vezetnek a tudás és a megvalósítás útján. |