A vízözön történetét más Puránák is elmondják, benne van a Mahábháratában is. Az egyes elbeszélések között van néhány különbség.

Annak idején Szatjavrata Manu volt a király. Vaivaszvátának is nevezték, mert a Napisten fia volt.

Amikor eljött az ideje annak, hogy Manu visszavonuljon az erdőbe, átadta a királyságot a fiának, Iksvákunak. Ezután elment a Malaja hegység lábához, és tapaszját kezdett végezni. Ezer meg ezer év telt el így, egyszer csak megjelent Brahmá, és így szólt:
- Elégedett vagyok az imáiddal. Kívánj valamit.
- Nekem csak egy kívánságom van, felelte Manu. Nemsokára eljön a világpusztulás ideje, és minden megsemmisül. Kérlek, add meg, hogy megmentsem a világot.

Brahmá szívesen beleegyezett.
Néhány nap múlva Visnu éppen mosdásokat végzett egy tóban, a remetetanya közelében, Bemerítette a kezeit a vízbe, hogy vizet ajánljon fel az ősatyáknak. Amikor kiemelte a kezeit, egy kis hal volt a tenyerében. Nem akarta megölni a kis halat, hanem gondosan beletette a vizesedényébe.

De a halacska növekedni kezdett, és egy nap alatt 16 ujjnyi hosszú lett. Ments meg engem, király, - mondta a hal. Ez a vizesedény túl kicsi nekem.

Manu áttette egy dézsába. De a hal tovább nőtt, és egy nap alatt három tenyérnyi lett. Ments meg engem, király, - mondta a hal. Ez a dézsa túl kicsi nekem.

Manu betette a halat egy kútba, de kút is hamarosan túl kicsi lett. Elvitte egy tóba, majd a szent Gangesz folyóba, de azok is kicsinek bizonyultak. Végül elvitte az óceánba. Itt a hal akkorára nőtt, hogy kitöltötte az egész óceánt.

Ki vagy te? – kérdezte Manu. Még sose láttam ilyet, sose hallottam ilyen csodáról. Talán démon vagy, és illúziókkal tévesztesz meg engem? Nem, nem hiszem, hogy démon lennél. Biztosan maga Visnu vagy. Kérlek, mondd meg nekem az igazságot, elégítsd ki a kíváncsiságomat.

Ekkor Visnu feltárta, hogy valóban Ő vette fel a hal formáját. Elmondta Manunak, hogy a földet hamarosan el fogja árasztani a víz. A félistenek már el is készítettek egy hajót. Amikor a víz elárasztja a földet, Manu vigye be az összes élőlényt a hajóba, és mentse meg őket. Visnu ismét el fog jönni, mint hal, Manu pedig kötözze a hajót a hal szarvához. Így menekülnek meg az élőlények. És amikor az árvíz visszavonul, Manu megint benépesítheti a földet, és uralkodhat.

Visnu eltűnt. Ezután száz évig nagy szárazság volt, a szárazság miatt éhínség lett, és az emberek éhen haltak. A Nap nagyon hevesen sütött, elégette az egész világot. Amikor már minden hamuvá égett, sötét felhők gyülekeztek az égen. Ezek a felhők a világpusztulás idején jelennek meg, és hét csoportjuk van: szamvarta, bhímánanda, dróna, csanda, valáhaka, vidjutapataka és kona. Megeredt az eső, és a víz hamarosan elnyelte az egész földet. Visnu utasítása szerint Manu már bevitte az állatokat és a növényeket a hajóba. És amikor megjelent a hal, hozzákötözte a hajót a hal szarvához. Mivel kötözte hozzá? Egy óriási kígyóval.

A hal ide-oda vontatta a hajót a vízen, és közben Manu számos kérdést tett fel neki. A Visnu által adott válaszok alkotják a Matszja Purána szövegét.