Bánk Bán motívum a Mahábháratában

A Mahábhárata, ez a nagy indiai eposz részletesen elmondja a Pándavák élettörténetét. Mit tudjuk, egy elvesztett kockajáték miatt arra kényszerültek, hogy 12 évig száműzetésben éljenek, a 13. évet pedig álruhában kellett tölteniük. Ez különösen nehéz volt, hiszen a Pándavákat India minden királyi udvarában ismerték. A sors kegyéből mégis találtak egy biztos helyet, Viráta király udvarában. Szerényen és visszavonultan éltek, Draupadí például Szudesná királynőt szolgálta. A királynő nagyon elégedett volt az új szolgálóval, aki mindenféle művészethez kiválóan értett. Volt azonban egy öccse, Kícsaka, a király hadvezére, aki beleszeretett az állítólagos szolgálólányba ? annyira nem, hogy feleségül is akarja venni, csak éppen el akart tölteni vele egy kellemes éjszakát. A királynőnek nem volt semmi kifogása, sőt még bátorította, hogy próbáljon szerencsét, akkor se hátráljon meg, ha egyszer visszautasítják. A királynő kijelentette, büszkesége nem tűri, hogy azt mondják rá,

Ni, itt megyen
Gertrúd, az öccse kinek kontár vala
Melinda elszédítésében ? Ottó!

Csak a neveket kellett behelyettesíteni. Az egyik oldalon a kevély királynő és az öccse, akik megszokták, hogy minden kívánságuk azonnal teljesül ? a másik oldalon kiszolgáltatott helyzetben levő feleség, férj, kit elszólít a kötelesség.

Draupadít azonban más fából faragták, mint Melindát. Melinda tapasztalatlan, és annyira együttérző, hogy Ottó talán nem is reménykedik indokolatlanul. Draupadí azonban nem falusi magányból került a királyi udvarba. Nagy birodalom királyának lánya. Tiszta és nemes, de felismeri a hatalmi viszonyokat és a cselvetéseket. Melinda enged a csábításnak, aztán elveszti az eszét, vádaskodik, és végül áldozatul esik Ottó bosszújának. Draupadí csak színleg enged. Odahívja Kícsakát éjfélre a táncterembe; a találkozón azonban nem ő jelenik meg, hanem a testi erejéről különösen híres Bhíma. Szerelmes asszony helyett szálfatermetű harcos várta az erőszakos udvarlót, és egy-kettőre végzett vele.

Nehéz elgondolni, hogyan reagált volna Bánk, ha Melinda így szól: Nem tudom lerázni ezt az Ottót. Végül is a királynő udvarhölgye vagyok, ő meg az öccse, hogyan mondjak nemet? Légy szíves, ma éjjel te várd őt a hálókamrámban, egy jó éles karddal.

Bánk valószínűleg tépelődni kezdett volna:

Mi
Szükség setétben bódorogni??
Nem
Fog-é kiömleni az ártatlanok
S felebarátjainknak vére is? ?
Nem, magyarok! Soha
Azt tenni nem fogom?
A vérekbe
Az életekbe forró ösztönöm
Markolni nem kíván, se játszani?
Ha még késő nem vólna, ó
Angyal! Szerezd meg üdvösségemet.

Amikor aztán megtörténik a baj, Ottó kétségbeesetten könyörög segítségért, egy pillanatra azt gondolja, nagyon hősies lenne az öngyilkosság, aztán mégis gyáván elmenekül, és ott áll bosszút, ahol a legkönnyebb: felgyújtja Bánk vidéki kastélyát, Melinda is odavész a tűzben. Nem tudjuk meg, hogy később mi lett vele, Kícsaka azonban ott a helyszínen meghal. Ő maga már nem tervezhet bosszút, csak a rokonai: ráveszik a királynőt, hogy ítélje halálra a szolgálólányt, égessék el a máglyán. A tűz azonban hiába lobban fel, mert Bhíma szétüt a fegyveresek között, és ismét megmenti Draupadít. A tűz, amely Melindával végzett, engedelmesen kialudt, és a bátor Draupadít megkímélte.

Katona József nem ismerhette a Mahábháratát, amelynek teljes fordítása még ma sem jelent meg magyar nyelven. A Mahábhárata azonban nem egyetlen eposz, hanem az egész emberiség történelme. Nincs az emberi életnek olyan alaphelyzete, amelyet le ne írna. És ez jócskán letöri az eredetiségükre annyira kényes szerzők büszkeségét.