India egyik szentírása, a Bhavisja-Purána (Pratiszarga Parva 4. fejezet) elmondja, hogyan ettek Ádám és Éva a tiltott gyümölcsből. Elmondja azt is, hogy Isten megharagudott a bűnös emberiségre, és özönvizet bocsátott a földre...
Valaki azt mondhatja erre, rendben van, India megismerkedett a Bibliával, meghallották ezeket a történeteket egy misszionáriustól, talán egy nesztoriánus kereszténytől.

A Bhavisja-Purána azonban régebbi, mint a Biblia. Régen letűnt világkorszakok eseményeiről ad hírt. Nem tudjuk megmondani, hogy ezek a történetek mikor hangzottak el legelőször; a hagyomány szerint Vjásza csak lejegyezte őket (a többi Puránával és más védikus írásokkal együtt), mégpedig Kr.e. 3102 február 18 és Kr.e. 1000 között. Az első dátum nagyon pontos: ekkor vette kezdetét a jelenlegi világkorszak, az úgynevezett Kalijuga. Vjásza, a nagy bölcs "rendellenességeket észlelt", látta, hogy hamarosan "minden anyagi értékét veszti... megrövidül az emberiség életének hossza, az emberek türelmetlenné válnak, emlékezetük megromlik", ezért lejegyezte az addig csak szóban átadott tanításokat. A sorrendet illetően csak azt tudjuk, hogy a Jadzsur-Védával kezdte, amit négy részre osztott (Rg, Száma, Jadzsur, Atharva), hogy áttekinthetőbbé váljon. Bizonytalan, hogy az Upanisadokat, Puránákat stb. milyen kronológiai rendben írta le, de ez nem is lényeges. Kr.e. 1000 körül készült el a Mahábhárata szerkesztésével, Kr.e. 500 körül írta le Valmiki addig ugyancsak szóban hagyományozott eposzát, a Rámájanát, és Kr.u. 900-ban készült el a Srímad-Bhágavatam.

Lehet, hogy nagyon szkeptikusak maradunk, amikor a védikus írások tízezer, százezer évekről, sőt évmilliókról beszélnek; a Puránák anyagát azonban legalább 5000 éve ismerik a félszigeten. Akkor pedig míg hírük-poruk sem volt a nesztoriánusoknak, - hogy egyéb felekezetekről ne is beszéljünk.
Talán csak véletlen egyezésekről, koincidenciákról van szó? Ha igen, akkor ez egészen rendkívüli teljesítmény a véletlentől.

A Bhavisja-Puránát idézem:

"Akkoriban a Kali-purusa a feleségével együtt az Úr Nárájanához imádkozott. Az Úr megjelent előtte, és így szólt: "Ezt a korszakot nagyon jónak fogod találni. Számos alakot öltök, és minden vágyadat teljesítem. Küldök neked egy emberpárt; a férfi neve Adama, a feleségéé Havjavati. Visnu-Kardamától születnek meg, és a mleccshák nemzetségeit gyarapítják."

akkoriban: az előző világkorszak, a Dvápara végén
Nárájana: a Legfelsőbb Úr mint Visnu, a világ fenntartója
Kali-purusa: a káosz, viszály és képmutatás korszakának - "vaskorszak" - szelleme
Adama: a-dama, önfegyelem nélküli, fegyelmezetlen (mert megszegi az isteni
parancsot
Havjavati: adományokat felajánló (ő adja át a végzetes gyümölcsöt)
Kardama: az indiai hagyományban az emberiség ősatyáinak egyike. Az ősatyák vagy
Pradzsápatik (= a megszületendő élőlények urai) részfeladatokat látnak el az anyagi
teremtés munkájában, kb. abban az értelemben, mint a demiurgosz.
mleccshák: barbárok, civilizálatlan emberek, akiknek tisztátalan szokásaik vannak, pl.
húst esznek. A védikus írások számos mleccsha népet sorolnak fel: hara, huna,
barvara, gurunda, saka, khasza, jávana, pallava, romadzsa, sabara stb. Ők mind a
védikus társadalmon kívül állnak. Azzal, hogy Njuhát a mleccshák királyának nevezi,
a Bhavisja-Purána egyértelműen kimondja, hogy a vízözönhöz vezető események
nem Indiában játszódtak le (bár az Indiát is érintette).

"Pradán városában van egy nagy, istenadta erdő, amelynek oldalai 16-16 jódzsana hosszúak. Itt élt Adama egy pápa-vrksa, vagyis bűnös fa alatt, és arra vágyott, hogy szolgálja a feleségét. A Kali-purusa kígyó-alakot öltött, és gyorsan odament. Becsapta őket, úgyhogy nem engedelmeskedtek többé Visnunak. A férj megette a bűnös fa tiltott gyümölcsét. (Ezután) csak levegőn és az udumbara fa levelein éltek. Több fiuk született, és ők mind mleccshák lettek. Adama 930 évig élt. Ekkor gyümölcsöket ajánlott fel, és a feleségével együtt felment
a mennybe. Az ő fia volt Sveta-nama, aki 920 évig élt." (Ezután a Purána Sveta-nama utódait sorolja fel, és megjegyzi, hogy mindegyikük tíz évvel rövidebb ideig élt, mint az apja.)

Pradán: adás, adományozás; a "kert" neve, amelyet az Úr Adamának és Havjavatinak
Adott. "És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kerjébe, hogy mívelje
és őrizze azt." (Móz. I.2.15)
1 jódzsana: 8 mérföld
becsapta őket: a Purána nem közli, hogyan. A Genezisből tudjuk: "... amely napon
ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az isten:
jónak és gonosznak tudói." (Móz. I.3.5.)
udumbara: fa, amelynek termését szerencsjátékhoz használták (a "kockajáték"
kifejezés megtévesztő, mivel eredetileg ezzel a dióféle terméssel játszottak)
930 év: Móz. I.5.5
Sveta-nama: a Genezisben Seth. Móz. I.3.5 szerint "csak" 912 évig élt.

Nézzük most Noé történetét.

"Njuha (Noé) már csak 500 évig uralkodott, de Visnu híve volt. Egyszer álmában megjelent neki az Úr, és így szólt: "Kedves Njuhám, kérlek, figyelj Rám. (Mostantól) a hetedik napon nagy pusztulás lesz. Készíts ezért egy hajót, de nagyon kell sietned. Ó hívők legjobbja, nagy királyként leszel híres."
(Njuha) elkészítette a 300 láb hosszú, 50 láb széles és 30 láb magas, erős hajót. Nagyon szép volt, és minden élőlény menedéket talált benne. Ő maga is felszállt, és meditálni kezdett Visnun."

Njuha: a szó etimológiája bizonytalan, feltehetőleg a njuh: kicsi, kevés, jelentéktelenből
hetedik napon: a Genezisben gyakori időpont-megjelölés
300 láb hosszú…: "A bárka hossza 300 sing legyen, a szélessége 50 sing, és a
magassága 30 sing." (Móz. I.6.15)

"Indra odaszólította a pusztító Számvartaka felhőt, és 40 napon át szakadatlanul öntötte az esőt. Bharat-varsa, az egész föld elmerült a vízben, és a négy óceán egybefolyt. Csak Visala (Badarikásrama) nem merült el. Visalában 80.000 nagy bölcs vagy jógi élt; Njuha király és családja pedig hozzájuk csatlakozott. Ők mindannyian megmenekültek, és minden más elpusztult."

Indra: a félistenek királya, az eső ura
Számvarta: Indra akkor szólítja ezt a felhőt, amikor az egész kozmikus
megnyilvánulást el kell pusztítani
négy óceán: Csendes-óceán, Atlanti-óceán, Indiai-óceán és az északi tengerek
Visala (Badarikásrama): szent hely a Himálajában (a Genezis az Ararátról beszél)
40 nap: "És lőn 40 nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát" (Móz. I.8.6)

"A bölcsek magasztalták Visnu örök energiáját. Visnu elégedetté vált imáikkal, és visszavonta a pusztítás vizét. Egy év után a föld fokról-fokra látható lett. A hegy alatt van egy Sisina nevű hely, ahol a király (korábban) élt, a népével együtt. Amikor a víz teljesen felszáradt, a király visszatért erre a helyre."

1 év után: a Genezis szerint a vízözön kezdetén Noé 600 éves volt (Móz. I.7.11). "És
lőn a 601. esztendőben... felszáradának a vizek a földről" (Móz. I.8.13)
Sisina: nem azonosítható, talán a disznót jelentő sisá szóból

Nem lehet kétséges, hogy a Bhavisja-Purána és a Genezis ugyanazokról az eseményekről és személyekről számol be, azonos, vagy nagyjából egyező számadatokkal.