| India egyik szentírása, a Bhavisja-Purána
(Pratiszarga Parva 4. fejezet) elmondja, hogyan ettek Ádám és Éva a tiltott
gyümölcsből. Elmondja azt is, hogy Isten megharagudott a bűnös emberiségre,
és özönvizet bocsátott a földre... A Bhavisja-Purána azonban régebbi, mint a Biblia. Régen letűnt világkorszakok eseményeiről ad hírt. Nem tudjuk megmondani, hogy ezek a történetek mikor hangzottak el legelőször; a hagyomány szerint Vjásza csak lejegyezte őket (a többi Puránával és más védikus írásokkal együtt), mégpedig Kr.e. 3102 február 18 és Kr.e. 1000 között. Az első dátum nagyon pontos: ekkor vette kezdetét a jelenlegi világkorszak, az úgynevezett Kalijuga. Vjásza, a nagy bölcs "rendellenességeket észlelt", látta, hogy hamarosan "minden anyagi értékét veszti... megrövidül az emberiség életének hossza, az emberek türelmetlenné válnak, emlékezetük megromlik", ezért lejegyezte az addig csak szóban átadott tanításokat. A sorrendet illetően csak azt tudjuk, hogy a Jadzsur-Védával kezdte, amit négy részre osztott (Rg, Száma, Jadzsur, Atharva), hogy áttekinthetőbbé váljon. Bizonytalan, hogy az Upanisadokat, Puránákat stb. milyen kronológiai rendben írta le, de ez nem is lényeges. Kr.e. 1000 körül készült el a Mahábhárata szerkesztésével, Kr.e. 500 körül írta le Valmiki addig ugyancsak szóban hagyományozott eposzát, a Rámájanát, és Kr.u. 900-ban készült el a Srímad-Bhágavatam. Lehet, hogy nagyon szkeptikusak maradunk, amikor
a védikus írások tízezer, százezer évekről, sőt évmilliókról beszélnek;
a Puránák anyagát azonban legalább 5000 éve ismerik a félszigeten. Akkor
pedig míg hírük-poruk sem volt a nesztoriánusoknak, - hogy egyéb felekezetekről
ne is beszéljünk. A Bhavisja-Puránát idézem: "Akkoriban a Kali-purusa a feleségével együtt az Úr Nárájanához imádkozott. Az Úr megjelent előtte, és így szólt: "Ezt a korszakot nagyon jónak fogod találni. Számos alakot öltök, és minden vágyadat teljesítem. Küldök neked egy emberpárt; a férfi neve Adama, a feleségéé Havjavati. Visnu-Kardamától születnek meg, és a mleccshák nemzetségeit gyarapítják."
"Pradán városában van egy nagy, istenadta erdő, amelynek
oldalai 16-16 jódzsana hosszúak. Itt élt Adama egy pápa-vrksa, vagyis
bűnös fa alatt, és arra vágyott, hogy szolgálja a feleségét. A Kali-purusa
kígyó-alakot öltött, és gyorsan odament. Becsapta őket, úgyhogy nem engedelmeskedtek
többé Visnunak. A férj megette a bűnös fa tiltott gyümölcsét. (Ezután)
csak levegőn és az udumbara fa levelein éltek. Több fiuk született, és
ők mind mleccshák lettek. Adama 930 évig élt. Ekkor gyümölcsöket ajánlott
fel, és a feleségével együtt felment
Nézzük most Noé történetét. "Njuha (Noé) már csak 500 évig uralkodott, de Visnu
híve volt. Egyszer álmában megjelent neki az Úr, és így szólt: "Kedves
Njuhám, kérlek, figyelj Rám. (Mostantól) a hetedik napon nagy pusztulás
lesz. Készíts ezért egy hajót, de nagyon kell sietned. Ó hívők legjobbja,
nagy királyként leszel híres."
"Indra odaszólította a pusztító Számvartaka felhőt, és 40 napon át szakadatlanul öntötte az esőt. Bharat-varsa, az egész föld elmerült a vízben, és a négy óceán egybefolyt. Csak Visala (Badarikásrama) nem merült el. Visalában 80.000 nagy bölcs vagy jógi élt; Njuha király és családja pedig hozzájuk csatlakozott. Ők mindannyian megmenekültek, és minden más elpusztult."
"A bölcsek magasztalták Visnu örök energiáját. Visnu elégedetté vált imáikkal, és visszavonta a pusztítás vizét. Egy év után a föld fokról-fokra látható lett. A hegy alatt van egy Sisina nevű hely, ahol a király (korábban) élt, a népével együtt. Amikor a víz teljesen felszáradt, a király visszatért erre a helyre."
Nem lehet kétséges, hogy a Bhavisja-Purána és a Genezis
ugyanazokról az eseményekről és személyekről számol be, azonos, vagy nagyjából
egyező számadatokkal. |