Csipkerózsika Grimm meséiben és Indiában

Csipkerózsika történetét mindenki ismeri, ezért nem is fogom részletesen elmondani. De hol találkozunk Csipkerózsikával Indiában?

Van egy híres mesegyűjtemény, a Sukaszaptati, vagyis: a papagáj 70 meséje. Nagyon egyszerű kerettörténete van. A férj elutazik, a szépasszony pedig rosszul viseli az egyedüllétet. De valahányszor el akar indulni a barátjához, az okos papagáj elmond neki egy történetet. Mindegyik történetben van valami csavar vagy probléma, és a papagáj azt javasolja a hölgynek, hogy csak akkor csalja meg a férjét, ha ő is ugyanúgy ki tudja vágni magát a bajból, mint a történet főszereplője. A keret csak nagyon lazán fogja össze az elbeszéléseket, amelyeket az idők folyamán olyan sokszor megváltoztattak és kicseréltek, hogy azok ma már valóban csak mesék, néha még az erkölcsi tanulság is hiányzik.

A papagáj mondja el Csipkerózsika történetét is, amelyet a jelenlegi formájában a 12-13 sz-ban írtak le, de valószínűleg sokkal régebbi.

Indra mennyei birodalmában élt egy szép táncosnő. A félistenek királya annyira értékelte a művészetét, hogy megajándékozta egy Visalapuri nevű pompás várossal. Itt élt a táncosnő, de rendszeresen megjelent Indra udvarában, és táncolt. Egyszer azonban elfelejtkezett valami fontos eseményről, és Indra megátkozta: - Mivel elfelejtkeztél a szolgálatodról, leküldlek a földre. - A táncosnő leborult a lábai elé, bocsánatot kért, és sírva kérdezte: - Mikor térhetek vissza a halandók közül? Indra valamelyest megenyhült, és azt mondta: - Halott tested itt marad Visalapuriban, és két szolgálólányod fogja őrizni. Te magad egy király lányaként születsz meg a földön. Amint meghallod, hogy egy férfi a te városodról, Visalapuriról beszél, azonnal visszatérhetsz. Addig azonban a halandók között kell laknod.

A táncosnő az ágyára roskadt, és rögtön mély álomba merült. Vele együtt elaludt az egész város, a barátnői, a szolgálói a palotákban, a kapuőrző elefántok a városfal tövében, a lovak az istállóban, a kutyák az udvarban, a galambok a háztetőn, a legyek a falon. Még a tűz is kialudt, a szél megállt, egyetlen falevél sem mozdult. A szakács éppen pofon akarta vágni a kuktát. Már föl is emelte a kezét, amikor elnyomta az álom. Mindenki elaludt, kivéve a két szolgálólányt, akik az élettelen testet őrizték.

A bokrok és kúszónövények pedig szép lassan mindent benőttek, úgyhogy a városban alig lehetett járni, a palotát alig lehetett megközelíteni.

A mennyei táncosnőből szép és gazdag királylány lett, de nem volt boldog. Amikor eljött az ideje, hogy férjhez menjen, kijelentette, csak az veheti feleségül, aki ismeri Visalapuri városát.

Sokan szerették volna feleségül venni, királyok és hercegek, de erről a városról még senki sem hallott. Egy herceg azonban nem adta fel, elhatározta, ha kell, bejárja az egész világot, de megnézi magának ezt a várost. Amikor Kollapurába érkezett, Laksmí istennő megszánta, és megajándékozta egy pár cipővel. Ez nem akármilyen ajándék volt. Aki felhúzta ezeket a cipőket, rögtön azon a helyen termett, ahova vágyott.

Hát, nemcsak a Csipkerózsika történetét, de a hétmérföldes csizmát is Indiából importáltuk.

A herceg máris ott volt Visalapuri kapuja előtt. Csodálkozva látta, hogy a kapuőrök, a kapuőrző elefántok, a város minden lakója mélyen alszik. Nagy nehezen utat tört magának a palotáig a sűrű bozótban. Látta a királylány korábbi testét is: úgy feküdt az ágyon, mint a halott. Csak a két szolgálólány volt ébren, akik aztán el is mesélték az egész történetet.

Laksmí kegyéből a herceg egy pillanat alatt visszaért a földre. De alig kezdett bele a város történetébe, a szeszélyes királylány leintette: - Jól van, a feleséged leszek. De most még ne mondj el mindent, csak ha megkérlek.

Összeházasodtak és boldogan éltek, de a herceg nagyon nehezen bírta magában tartani az érdekes történetet. Majdnem minden nap megkérdezte: - Elmondhatom végre, mit láttam Visalapuriban? - Végül sikerült felbosszantania a feleségét, aki azt mondta: - Jól van, te bolond, meséld csak el.

De amikor az asszony meghallotta Visalapuri történetét, holtan esett össze. Ugyanabban a pillanatban azonban felébredt a táncosnő a mennyei birodalomban. És nemcsak ő ébredt fel, hanem a barátnői, a szolgálói, a város lakosai is mind felébredtek, és álmélkodva néztek egymásra. Az elefántok trombitáltak, a lovak nyerítettek, a kutyák a farkukat csóválták, a galambok kihúzták a fejüket a szárnyuk alól, a konyhában kigyulladt a tűz, és a szakács is képen teremtette a kuktát, hogy csak úgy zúgott.