- Minden tudásom a világi tapasztalatokon nyugszik. Hogyan szerezhetnék akkor tudomást lelki dolgokról?
- Való igaz, pillanatnyi helyzetünkben fölötte nehéz lelki dolgokról ismereteket szereznünk. Ám az is igaz, hogy mégis van mód a lelki ismeretszerzésre. Ha barátaink és rokonaink messzi vidéken élnek, hírnök hozhat felőlük híreket.

-De ilyen hírnök nem megy el mindenkihez, igaz?
- Milyen szerencsétlen az, akit nem keres fel a hírnök! Mégis igaz, hogy aki nagyon vágyik a hírekre, találkozik a hírnökkel

-Hogyan ismerhető fel a Vaikuntha hírnöke? Honnan tudhatjuk, melyik hír igaz, s melyik nem?
- Ha őszinte a fohászom, akkor a mindentudó Isten kegye folytán minden feltárul. Aki tanulni szeretne, csakis a tanár kegyessége folytán ismerheti föl mesterét. A Legfelsőbb Úr, aki az én szívemben is ott lakozik, minden segítséget megad, csak rá kell bízzam magam.
-Kétféleképpen tanulhat az ember. Van, aki evilági tapasztalatokat gyűjt, míg a másik megérti, hogy a világi tapasztalás tökéletlen és elégtelen. Ezért a másik világról csak úgy értesülhet az ember, ha teljességgel meghódol egy onnan érkező szent előtt, s őt hallgatja.

-Én csak anyagi tapasztalatokkal rendelkezem. Hogyan adhatnám fel ezeket, hogy lelki dolgoknak hódoljak?
- Nem szabad félni, nehézségektől tartani. Szilárd elhatározással törekedjen az ember az igazság megértésére. Aki úszni akar, nem félhet a víztől. S tudnivaló, hogy a saranágati, vagyis a teljes meghódolás nem nehéz. Valójában egészen könnyű, mi több, természetes a lélek számára. Ami e meghódolással ellenkezik – az a természetellenes és fájdalmas.

teljes szöveg >>

szent emberek >>